Nem szeretnék egy kultúr mócsingnak tűnni, de mostanában valahogy így sikerült....múlt szerdán láttam az Abigél bemutató előtti nyilvános főpróbáját, természetesen testvérem jóvoltából (egyébként földi halandó nehezen jutna be). Ez még nem a végleges véleményem, hanem inkább első benyomásnak hívnám....
Egy kicsit féltem tőle, hiszen a szerzők olyan műhöz nyúltak, ami a magyar irodalom és maga a szerző (Szabó Magda) egyik legféltettebb kincse. A rendező (Somogyi Szilárd) őmaga nyilatkozta, hogy Szabó Magda nagyon nehezen adta beleegyezését a kedvenc műve musical változatához. Nem bízott a fiatal rendezőben, előbb meggyőződött a saját szemével, hogy mire képes, aztán végül megadta magát és még életében hozzájárult az adaptációhoz...."Legyen. Odaadom a lányom, Abigélt!"
Elég sok nyilvános főpróbát láttam, de valahogy első benyomásra a közönség nem izgult annyira mint vártam volna. Egy kicsit azt éreztem, hogy kapták a lehetőséget, hisz zömével zenekari tagok és színészek hozzátartozói voltak és jobb híjján éltek vele.
Összességében tetszett, annak ellenére, hogy ha majd a 20-30. előadást megnézhetem biztosan kiforrottabb és gördülékenyebb lesz. Sikerült mozgalmassá, színessé, összhatásában vidámmá tenni úgy, hogy a megfelelő időben benne legyen a kellő drámai hatás is.
Zenéje (Kocsák Tibor) ehető, könnyed, fülbemászó, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban nekem egy pici hiányérzetem volt, mert nem találtam benne olyan slágerdalt, ami bennrekedt volna a fülembe, amit dúdolhatnék a zuhany alatt.
A díszlet, a jelmezek, a rendezés egy percig sem okoztak csalódást, azt kaptam amit megszoktam az Operettszínháztól.
Kiemelkedően Vágó Bernadett (Vitay Georgina), Náray Erika (Gigus tanárnő) , Füredi Nikolett (Zsuzsanna testvér) gyönyörű hangja, Udvaros Dorottya (Horn Mici) fantasztikus színészi alakítása és fergetes tánca vitte a darabot és percig sem engedte leüllni.
Természetesen mindenki tette a dolgát és beleadott amit tudott, de őket feltétlenül szerettem volna kiemelni. Akiket szívesen kihagytam volna a produkcióból (szívem szerint kitiltanám az Operettszínház társulatából és csak komoly zenei tanulmányok folytatása után engedném vissza) Bálint Ádám (Kuncz Feri) és Ábrahám Gabriella (Kis Mari). Sem színészi képességük, sem énekhangjuk nem tudott arról meggyőzni, hogy nekik itt a helyük, de szerencsére kettős szereposztás van, így remélhetőleg élvezhetem majd a Mészáros Árpád (Kuncz Feri) és a Szendi Szilvi (Kis Mari) játékát a legközelebbi adandó alkalommal.
Ami a közönséget illeti, sajnos engem igazolt az első megérzés, mert nem a megszokott hangulattal zárult az előadás. A nézősereg áthatolhatatlan passzivításba burkolózva nagyon minimálisat ünnepelt és szinte azonnal tolongott a ruhatárhoz. Gyuszi szerint - aki nap mint nap nem lát az egészből semmit, csak a zenekari árokban kuksol és hallgatja mikor lehet - a másnapi bemutatón sokkal oldottabb és ünnepélyesebb volt a hangulat. Lehet, hogy nálam túl magas a mérce, vagy az emberek hozzáállása változik, de az Elisabeth főpróbáján tapasztalt hangulatot még egy darabnak sem sikerült túlszárnyalni...lehet mert azóta nem született jobb...
Remélem péntek esti előadás után másként fogok vélekedni az előadás hangulatáról, mert újra megnézem.... Megjött Hajni (Kanadából) és feltétlenül szeretett volna színházba menni...gondoltam meglepem ...önző módom magam is. pusszancs
