A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze találhat Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város Ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, mely innét Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja az útját.
Salzburg mai területe az újkőkor óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, melyre Kr.e.15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) A város kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a Salzach és Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum Provinciának(a későrómai időkben "Ufernoricum") és egy municípium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.
Első nekifutásra gyomrunkat próbáltuk egy kis kajával kielégíteni, hogy bírjuk estig. Sikerült egyből megtalálni Salzburg talán leggagyibb éttermét. Végül is a kaja annyira nem volt ehetetlen (halleves, rántott hal kombináció), de a hely eléggé a régi szocreálos menzák hangulatát idézte. Az asztalok kissé koszosak voltak és mivel kint választottunk helyet ezt a helyzetet megfűszerezték a hulló gesztenyék...többszöröses veszélyeztetettek voltunk.
Egy darabig az óváros utcáin sétálgattunk...Ezek az utcák az esztétikai szépségen túl azért is nagyon látványosak, mert a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak köszönhetően, minden történelmi és művészeti korszakból megmaradtak épületek, köztéri szobrok és paloták. Olyan házakat láttunk amelyek 1408-ban épültek, majd 2006-ban újítottak fel. A Mönchsbergen, Salzburg tetői fölött a Modern Múzeum melletti vendéglő-kávézó teraszán nagyon finom fagyit ettünk és közben az alattunk elterülő várost és a panorámát csodáltuk.
Messze volt még az este, ezért megtámadtuk a hegyet és részben gyalog, részben a helyi "sikló" segítségével felmentünk a várba. A salzburgi várat (Hohensalzburg) 1077-ben építették, és jelenleg is kiváló állapotban van. A közel 900 éves fennállása óta egyszer sem sikerült bevennie egyetlen ellenségnek sem. Nyaranta művészakadémia üzemel a vár környékén, ahová a világ minden tájáról érkeznek az alkotók. Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette az invesztitúraharc idején, majd a 11-13. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt. Mire alaposan bejártuk a várat, megnéztük a Marionett Múzeumot addigra megfelelőképpen megszomjaztunk....nagyon finom barna búzasört csapoltak a vár teraszán lévő kerthelységben....íme a bizonyíték:
Mire a hegyről visszaértünk a városba igencsak besötétedett és eléggé fáradtak voltunk a nem átaludt éjszaka, a hoszzú út és a mozgalmas nap után, így nem sok kedvünk volt továbbsétálgatni. Visszamentünk a szállodánkba és rövid friss fényképszemle után zuhany, majd lefekvés következett.
Reggel....mit reggel...hajnali 6 órakor szembesültünk azzal, hogy bizony egy templom mellett lakunk és itt bizony harangoznak. Nem is akármennyit! Mindjárt negyedóránként, amire két perces késéssel visszaválaszolt a közeli másik templom. Megérkezésünkkor észrevételeztük, hogy a szálloda mögött egy nagyon csöndes régi temető van és ahol temető van, ott bizony templom is van. Hát igen...a templom szerves kelléke a harang és ebből Salzburgban igen-igen sok van.
Reggeli után mindjárt ismét nyakunkba vettük a várost, elsőként mindjárt a közelben lévő Mozart lakóházát és a Mirabell parkot néztük meg.
Salzburg legnagyobb nevezetessége természetesen Mozart, aki rengeteg időt töltött szülővárosában. Ennél többet csak abban a bizonyos keményfából ácsolt zötykölődő konflisban, amely egész életén át tartó utazásán elkísérte. Ha Salzburgban tartózkodott jószerivel csak mulatott. Míg Bach a bécsi Zimmermann féle kávéházban boldogította a helyi arany ifjakat, addig Mozart- jó nyolcvan évvel később- a salzburgi Makart téren mulatozott legközelebbi barátaival. Mozart lakóházának többi részében egyébként tánciskola üzemelt akkortájt az ügyetlen úri ifjak, és sznob előkelőségek számára, akik soha nem nézték jó szemmel, Mozarték duhajkodását a szomszédban. A csendőrségnek rendre ki kellett vonulnia a Makartplatz 8 szám alá csendháborítás miatt. Kaptunk angol nyelvű idegenvezetést elektronikus formában, így igen nagy információ mennyiség zúdult ránk, mindent megtudtunk amit eddig még nem nagy zeneszerzőnkről.
A Mirabell parkban, a többnyire amerikai turisták által látogatott, kackiás barokk sövénykertben, míg mi európaiak újraéljük a késő XVII századi pompát, bujaságot, kellemet, életörömöt és jólétet, az amerikai turisták a Muzsika hangjai című musical forgatási helyszíneinek okán időznek el hosszasan. Az eredetileg “Altenau”-nak nevezett Mirabell palotát 1606-ban Wolf Dietrich megbízásából Saloma Alt számára építették. Különösen figyelemre méltó a Raphael Donner által készített, márványból készült Angyal lépcső, amely Közép-Európa legszebb, márványból készült esküvői terméhez vezet.
A Mirabell parkban görög mitológiai ihletésű szoborcsoportok láthatók. Zwergel-kert, Barokk múzeum, Szabadtéri színpad. A kertet a kongresszusi épület és a gyógyszálló határolja. 
Gyakorlati tanács: ha valakinek szándékában áll a Mozart szülőházát is meglátogatni ajánlatos a Mozart lakóháza meglátogatása kapcsán vásárolt jegyet megtartani, ugyanis annak felmutatásával 2 eurót lehet megspórolni.
A Getreidegasse 9. szám alatt élt Leopold Mozart családja 1747 és 1773 között. Itt született Wolfgang Amadeus Mozart 1756-ban. A Mozart család lakása ma múzeum. Híres a gyűjteményben Mozart gyermekhegedűje, koncerthegedűje, klavikordja, a kalapács-zongora, továbbá a családi fényképek és levelek. Az ablakokból egy közeli piactérre nézhettünk, ahol a Mozart típusú édességek, emléktárgyak minden mennyiségben és variációban megtalálhatóak voltak. Hatalmas barokk épület határozza meg az Óváros képét és ez a salzburgi Dóm. Az első dómépítés 774-ben Szent Virgil (745-784) nevéhez fűződik. Egy 1598-as tűzvészt követően 1614-ben Markus Sittikus püspök kezdte meg az újjá építést Santino Solari tervei alapján. 1628-ban avatta fel Paris Lodron hercegprímás. Mellette közvetlenül a püspöki rezidencia épülete található,belül a püspöki rezidencia gazdagon díszített helyiségeivel, a salzburgi hercegprímások reprezentációs és lakóhelyiségeivel. A Dóm melletti téren egy fura "Mozart kugli" tetején egy fura figurával. Előtte nap a várból láttuk őklemét és első látásra azt hittük, hogy az egy élő ember. Nem sikerült megfejteni, hogy mit jelképez és azt sem, hogy miért van ott.
Mire bejártuk az Óvárost minden látványosságával igencsak megéheztünk, így stílusosan a Mozart Cafe-ban est-ebédeltünk. Gyors átöltözés után a reptérre vettük az irányt, ahol egy kolleganő ajánlására egy repülő hangárt készültünk meglátogatni. Kissé kalandosra sikeredett a kijutás, mert a repülőteret ugyan megtaláltuk, de annyira nem volt egyértelmű, hogy most hol is van az a híres neves-nevezetes hely. Érdemes a Mirabell Platz-ról a 2-es busszal menni a Karolina gasse-ig, onnan pedig pontosan 600 m gyalogosan. Ez egy hatalmas üveg építmény, vendéglővel, bárral és egy igen jelentős Red-Bull, Toro Rosso kiállítással. Volt repülő, helikopter, Forma1-es autó, rali autó....szóval tömény élvezet. A hangár kupolájában egy exkluzív koktélbár volt, ahova egy keskeny üveg hídon lehetett feljutni. Ki nem hagytuk volna semmi pénzért egy jó kis koktélt....tényleg exkluzív volt...
Miután arrafele menet tökéletesen kitapasztaltuk az utat, a visszaúton lazán vettünk minden akadályt. Még volt kedvünk a szállodánk közelében lévő teraszon ücsörögni, borozgatni és nézni az esti gyalogos forgalmat. Salzburgban nem ritka látvány nőket és férfiakat népviseletben látni, ami a nők esetében igen látványos, hiszen nem láttam két egyforma drindli kombinációt. Azt nem tudom, hogy ez a turistáknak szól, vagy tényleg kedvtelésből, büszkeségből hordják, de szép és értékelendő hagyomány.
Nem merő véletlen volt, hogy hajnalban ismét harangszóra ébredtünk, majd reggeli után meglátogattuk a szállodánk melletti temetőt. Szeretek temetőbe menni, ha idegen helyen járok, hiszen annyi mindent elárul a városról, az emberekről, a szokásokról.
Csak a rend és szokás kedvéért vásároltunk néhány helyi specialitást (Mozart kugli, Mozart tallér, Mozart likőr...) az otthoniaknak aztán gyors kijelentkezés után autót kihoztuk a mélygarázsból (az ára nagyon fájt: 17,50 eur/nap) és irány haza. Bécsben a Nordsee-ben megebédeltünk, Reni maradt Bécsben és meg elvágtattam Budapest irányába......összegezve: gyönyörű őszi napsütésben, fantasztikus városban, mozgalmasan, izgalmasan és nem utolsó sorban nagyon jó társaságban telt a hétvége. Pusszancs.....
