egy "kőszívű" elmélkedés....

Néha úgy érezem, jó ha az ember lánya elmondja, vagy kiírja magából világmegváltó gondolatait, elmélkedéseit, véleményét. Hát ezért született ez a blog..... Itt van mindjárt az első...

Tegnap lehetőségem volt megnézni a Kőszívű ember fiai musical ősbemutatóját az Erzsébetligeti színházban. Nagy volt a kezdeti lelkesedésem, hisz általam kedvelt és nagyrabecsült művészek szerepeltek a szereposztásban (Bencze Ilona, Tunyogi Bernadett, Bardóczy Attila), ezért számomra nem volt kérdés, hogy ebből csak valami jó sülhet ki. Lelkesedésem már az első félórában elillant, utána már csak túlélésre játszottam és a művészet, a művészek iránti tiszteletből maradtam az előadás végéig. Véleményem szerint totális rendezői bukás volt, a színészek szemmel láthatólag szenvedtek a kongó, üres színpadon. Szerencsétlen Baradlay Kázmér (Makrai Pál) egyáltalán nem úgy nézett ki mint aki meg akar halni, nagyon fitt, friss és üde volt még halála előtt egy perccel is, pedig tudta percre pontosan, hogy mennyi van még hátra a földi életből. Dalban mondta el, hogy mennyire szerette a feleségét, három fiát (szegény Jókai forgott a sírjában), kiosztotta a feladatokat, aztán kért egy puszit a feleségétől (20 évet várt erre) és fogta magát, csak úgy ukk-mukk-fukk váratlanul meghalt. Mindezt, egy hófehér vadonatúj bőr ülőgarnitúrán a színpad legszélén. Az emberek kitekeredett nyakkal, még reménykedve nézték, hátha...hátha kialakul. Nem... csoda az nem történt.

Musicalnek még a legnagyobb jóindulattal sem tudnám nevezni, inkább egy gyenge színpadi adaptációnak néhány dalbetét próbálkozással. Nem volt összhang a próza és a zene között, minden átmenet nélkül bejött egy szereplő előadott egy dalt, aztán kiment. Jött másik kettő beszélgettek egy kicsit, kimentek...és így tovább...Ha nem olvastam volna többször is a könyvet, elég nagy bajban lennék, mert nem tudnám elmondani, hogy ki miért haragudott a másikra, tulajdonképpen az ami történt miért úgy történt ahogy. Szegény Alfonsine (Gregor Bernadett) gonosszá vált, de ki tudja miért?! Ezt már soha nem fogjuk megtudni és ez nem a színész hibája, mert minden megtett, a szerepéből mindent kihozott amit tudott. Jó volt szembesülni Gregor Bernadett gyönyörű hangjával, csak a dal amit kapott, a legjobb indulattal is csak pocséknak nevezhető. Zeneileg (Szűts István) talán a Bardóczy Attila-Tunyogi Bernadett duettje értékelhető, ezért véleményem szerint temetési szertartásokon kellene a tegnap elhangzott dalok 85%-át promotálni, nem pedig igényes kultúrára vágyó, becsületes adófizető állampolgárokat ezzel kínozni közel 3 órán keresztül. A cselekmény gyakorlatilag a színpad két legszélén játszódott, ezért a közeljövőben valószínűleg sok gyógytornász fog peticiót benyújtani, hogy tiltsák be a darabot, hiszen tömegesen mennek majd az emberek nyakmerevedési panaszokkal, ha valamilyen csoda folytán kettőnél több előadást fog megélni mint "produkció". Majd figyelem a híradót....

A jelmezek (Húros Annamária) nagyon jó ízléssel készültek, igényes munkára szokott kezek eredménye volt. Különösen kiemelendő az Alfonsine ruhája! Bátran állíthatom, hogy egy Operabálon is megállta volna a helyét! Ezért is állok értetlenül a helyzet előtt, hiszen biztosan egy vagyont költöttek jelmezekre és ezt messze nem tükrözte a produkció színvonala.

A nézőtéren mellettem ült a Gregor Bernadett férje, aki az előadást követő fogadáson halkan (szájról olvashatóan) tudatta feleségével, hogy ez bizony nagyon pocsék volt.

Természetesen a kötelező virágcsokor osztás, köszöntés és kölcsönös köszönetnyilvánítás nem maradhatott el ez esetben sem. Mindenki köszönte mindenkinek, mindenki rendkívül boldog és elégedett volt, nem is tudtam számolni a nyelvcsapások számát per perc, annyira sűrű és gyors volt. Eléggé nehezemre esett leplezni csalódottságomat, ezért igyekeztünk mielőbb angolosan távozni a színről.

Ejnye kedves Pécsi Ildikó! Azt nyilatkozta, hogy kedvenc olvasmányai közé tartozott! Hát így kell bánni egy kedvenccel? Nem is merek arra gondolni, hogy mi történne egy olyannal művel amit egyáltalán nem kedvel?! Csak remélni merem, hogy amikor csak önmagával lesz kettesben, beismerő vallomást tesz, hogy ezt bizony nagyon elszúrta és ezért nem fogják Oscarra jelölni. Rendezés (1 pont), látványtervezés, díszlet (1, na jó 2 pont), dalszöveg (lehetne 4 is, de csak 2 mert nem azt adta vissza amit Jókai leírt). pusszancs!