Kedvenc szomszédom (Laci) meghívott egy kis szombat esti zenehallgatásra a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe. Mahler a-moll zongoranégyes - tétel, Mozart g-moll zongoranégyes K478 és Brahms g-moll zongoranégyes op. 25 volt műsoron Stuller Gyula (hegedű), Yukari Shimanuki (mélyhegedű), Perényi Miklós (gordonka), Várjon Dénes (zongora) előadásában.
Azt kaptam amit vártam: egy kellemes szívet, melengető estét gyönyörü környezetben és nem utolsó nagyon sorban jó társaságban!
Mozart zongoranégyesében ott volt a zeneszerző teljes jelleme; a kissé bohém, kissé őrült, kissé romantikus és ott volt az az ember is aki hihetelenül vágyik/vágyott a szeretetre.
Brahms dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodott, költészete végső értelemben saját érzelmeit visszhangozta, műveinek súlypontján szinte gyermeki egyszerűséggel és áhitattal népi hangot ütött meg. Alapvonásaiban vérbeli romantikus, azonban romantikus mondanivalóját szerintem klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki.
De......ha nem lenne szakmám lehet, hogy tudnám, mibe kellene belevágnom. Kultúrált zenehallgatást oktatnék.....mellettünk 3 hölgy telepedett le akik valószínűleg nagyon régen találkozhattak, mert látványosan és hangosan örültek egymásnak. Lehet, hogy jobb lett volna, ha előtte egy kávéházban megbeszélik a halaszthatalanul fontos dolgokat, bemutatják a vadonatúj frizuráikat és ruhatárukat, majd utána hódolnak a kultúrának. Mivel szerencsére a szélén ültem engem annyira nem zavart, mint Lacit, meg a mögöttünk ülőket. Fészkelődtek, 10 másodpercenként pozíciót váltottak, félpercenként pontos idő ellenőrzés volt.
Azért én sem úsztam meg teljesen az estét, mert a mellettem lévő uriember az utolsó tételnél szorgalmasan dobolt a lábával.
Ilyen apró kis kellemetlenségektől eltekintve, kerek, kellemes és pihentető este volt...ilyet kívánok magamnak még lehetőleg nagyon sokat! pusszancs...
2 megjegyzés:
óóóó, akkor te még nem fogtad ki a vén szatyrot egy sorral előtted, aki a harmadik tétel közepén belenyúl a táskájába és nagyon lassa elkezdi kibontani a celofánból a mentolos cukorkáját... mert nem lehet kivárni a rohadt tétel végét... na, ezeket ütném, amíg mozognak.
De olyan már volt, hogy valaki nagyon köhögött és akkor hátulról előre hajolt egy idős hölgy és megrázta a tikk-takkos dobozát, majd odaadta....ez volt a csúcs
Megjegyzés küldése