Eredeti terv szerint csajos hosszú hétvégét terveztünk Zamárdiban. Szerdán mentünk és szombat délutánig (a Madonna koncert miatt) terveztük az ottlétet. Kellemesen pihengettünk, napozgattunk, olvasgattunk, kártyázgattunk, borozgattunk...olyan kis punnyadós napoknak indultak. Pénteken Gyuszi beugrott Zsombival, de kiderült, hogy rosszul érzi magát, így kénytelenek voltunk meglátogatni a Siófoki kórházat. Áldatlan állapotok, szervezetlenség, káosz és nagy tömeg fogadott. Két óra hiába való várakozás után feladtuk és feljöttünk Pestre.
Időközben a tudakozó kétszer is megerősítette, hogy az Uzsoki Kórház az ügyeletes, de a helyszínen azt sem tudták miről beszélünk. Hosszas telefonálgatás után senki nem tudott információval szolgálni arról, hogy melyik az ügyeletes kórház. Végül felhívtam a mentőket, de ők sem tudták megmondani, hogy hova menjünk, mert mint kiderült ebben a Mindenható Ágynyilvántartó az illetékes (Tel: 311-6000 ha esetleg szükség lenne rá). Ergó, ha rosszul vagyok előbb az Ágynyilvántartót hívjam és kérdezzem meg, hogy ha netán a mentő még életben talál, akkor hova vigyen.
Anno, mindig azt mondogatták, hogy az iskola az életre készít.... eddigi tapasztalataim alapján, még nem kellett se deriválnom, se integrálnom, de bizony jól fogott volna, ha megtanítják, hogy az Ágynyilvántartó életmentő információval tud szolgálni, ha az ember fia/lánya bajban van.
Hosszú nyomozás után sikerült kideríteni, hogy a Péterrfy kórházban minden valószínűség szerint hozzánk fognak szólni, így oda mentünk és miután hasztalanul próbáltak megzsarolni a beutaló bemutatásával, fogadtak, tesóm megvizsgálták és végül egy laza kis vakbél műtéttel zártuk az estét.... Hát ilyen az egészségügy ünnepekkor kishazánkban.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése