Madonna koncert

Nem vagyok egy fanatikus Madonna rajongó, de Erika barátnőmnek köszönhetően (ő volt a főszponzor a jegyeket illetően) elmentünk a koncertre. Amíg még friss az élmény, gyorsan leírom érzéseimet....

Kellemes nyári sétának szántuk az utat a Kincsem Parkig és bár tudtuk, hogy egy 8 órára meghírdetett koncert a legjobb esetben szokott 9 körül elkezdődni, mégis elmentünk időben, hogy nyugodtan sétálhassunk és találjunk egy viszonylag jó helyet, egy nem túl zsúfolt helyen.

Fél tíz körül kezdtem érezni, hogy jó lenne, ha már elkezdődne, de sajnos még tízkor is csak reménykedni lehetett abban, hogy talán egyszer lesz koncert. Időközben Paul Oakenfold lenyomta a bemelegítő szettjét, aztán ismét leült a hangulat. A körülöttünk lévő emberek lázasan telefonálgattak ismerősöknek, hogy megtudakolják, hol marad már a "naccsasasszony", mert hát a jegyet mi vettük meg, olcsónak még a legjobb indulattal sem mondható áron, ő neki meg az lett volna a dolga, hogy időben kitolja a kis fenekét és cserébe énekelgessen nekünk.

Negyed tizenegykor elkezdődött a koncert......

Az animációs bevezetőt követően megjelent a színpadon, és bár csak nagyon messziről láttuk, mégis leírhatatlan érzés volt, hogy ekkora SZTÁR-t végre a saját szemünkkel láthatunk!

Önmagában a show fantasztikus volt, látványos, világszínvonalú táncosokkal, profin összerakva, de én nem ezt a Madonnát szeretem. Szeretem, ha egy dalnak van eleje, közepe, vége és dallama, nem nagyon szeretem a szintetizátoros, tehnos tucc-tucc zenét. Tesóm szerint túlságosan konzervatív vagyok, mert haladni kell a korral. Ha ez így van akkor vállalom, hogy maradi vagyok, de a régi nótákat, az eredeti mivoltukban jobban szerettem.

Szájtátva figyeltem, hogy micsoda munkabírással csinálja végig a műsort, a szinte színizom nő, beugrálta a 2500 m2-es színpadot, csúszott - mászott, vonaglott....beigazolódott az is, hogy azért ő sem földönkívüli lény, ugyanis ilyen helyzetekben a playback csodákra képes. Amikor tényleg ő énekelt, akkor állt, maximum közlekedett a színpadon.

Volt orosz roma zenekar, besegítettek a La Isla Bonita-ba, majd mialatt sokadszorra átöltözött még lenyomtak egy önálló nótát is.

Nagy kár, hogy Madonnát pont talán a leggyengébb lemeze után kellett vendégül látnunk, hiszen a műsor nagyjából egyharmadát a Hard Candy számai tették ki, miközben akkora slágerek maradtak ki, mint a Hung Up és a Borderline, olyan, koncerten évek óta nem játszott klasszikusokról nem is beszélve, mint a Beautiful Stranger, a Who's That Girl, a Material Girl vagy a Secret és még sorolhatnám. Erre persze lehet mondani, hogy tetszett volna megnézni egy setlistet, én viszont erre azt mondom, hogy nem vagyok rajongó, viszont örültem volna, ha tényleg a jó számait játssza, nem pedig a vacak új lemezét próbálja rám erőltetni, mert az úgysem fog menni.

Fél tizenkettő környékén elkezdett szakadni az eső, amit egy darabig mindenre elszántan próbáltunk nem tudomásul venni, de mivel úgy gondoltuk (rajtunk kívül még egy pár ezren), hogy Madonna néni egy tüdőgyulladást nem ér meg, elindultunk haza. Özönlött a tömeg kifelé miközben látszólag javában zajlott a koncert. Még el sem értük a Kerepesi sarkát mire teljes csönd lett. Még bent voltunk mikor lenyomta az utolsó nótát, majd egy Michael Jackson remix következett, de akkor Ő már nem volt sehol. A remix végén megjelent a GAME OVER felirat, így se visszatapsolás, se ráadás nem volt.

A közönség azért igyekezett jól érezni magát, úgyhogy könnyen lehet, a többségnek még mindig tátva maradt a szája a csodálkozástól, és nem értik, hogyan lehet valakinek hiányérzete egy ilyen show után. Pedig csak arról van szó, hogy akinek ilyen életműve van, abból könnyedén össze lehetne állítani egy közönségbarátabb setlistet is, ami nem akar mindenáron őrült modernnek hatni, viszont komolyabban veszi a szórakoztatást. Mert itt ugyan voltak momentumok, amikor az ember úgy érezte, hogy jó, hogy mindennek részese lehet, de Madonna Louise Ciccone sem gondolhatja komolyan, hogy van ember, aki kifejezetten a Hard Candy vagy a kabbalizmus miatt lett a rajongója.

A főtanulság: soha többet nem megyek koncertre esőkabát nélkül!