Itt a nyár!

Hurrá, kitört az idei nyár! Hétvégén irány a tópart.....bár még fürdeni nem lehet (nekem még hideg), de napozni annál inkább! Erre vártam egész télen...nagyon hosszú volt, szeles és szürke....

Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 4.rész

Sajnos ez már az utolsó reggel, de a szomorúságunktól függetlenül arra a döntésre jutottunk, hogy úgy nem mehetünk haza, hogy az utolsó napot ne valamilyen különlegességgel zárjuk. Felkerekedtünk hát és Rohrau felé vettük az irányt, ami nem csak egy nagyon barátságos kis falucska Bécstől 40 km-re hanem két nevezetesség is található itt: a szülőháza Josef és Michael Haydn világhírű zeneszerzőknek, valamint egy fantasztikusan szép és műkincsekben gazdag várkastély.

1732. március 31-én itt egy szalmafedeles parasztházban született a halhatatlan zeneszerző és öt évvel késöbb a szintén zenész testvére Michael. Apjuk szegény kerékgyártó volt, két feleségétől 17 gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. A ház nagyságát eredetiben és a korabeli festményeken nézve, igazán elgondolkodtató, hogy miként sikerült ennyi gyereket egy helyre bepréselni. A megoldásra a válasz valószínűleg abban rejlik, hogy még gyerekként elkerültek otthonról, mint Joseph esetében is. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolába a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása.

A házban puritán egyszerűség uralkodott, a korabeli bútorokat (ágy, bölcső, asztal, cserépkályha) restaurálták, láthattuk a szobát, ahol születtek, a nyári konyhát, barokk szobát, lakószobát eredeti paraszt bútorokkal, valamint az egykori műhely helyét amit múzeummá alakították át, benne a két zeneszerző kiemelkedő voltát és életét bemutató számos kiállítási tárggyal.

Harrach kastély (Schloss Harrach) helyén már 1266-ban vár állott, 1524-től a Harrach család tulajdona, akik 1766-ban átépítették a várat barokk stílusú kastéllyá, melyben klasszicista stípus jegyek is megfigyelhetők. A Harrach kastélyban 1970 óta tekinthető meg Ausztria legnagyobb magán tulajdonban lévő képgyűjteménye, spanyol, olasz, festőiskolák XVII-XVIII sz.-i alkotásain kívül németalföldi, holland és francia mesterek művei is megtekinthetők. valójában 450 év alatt jött létre és napjainkban már a világ legjelentősebb gyűjteményei, közé tartozik. Szerintem a család leszármazottai mai napig ott laknak, mert az udvarra tilos volt bemenni, de azért álltak bent autók és a látogatható résznek elkülönített bejárata volt. Tényleg hatalmas mennyiségű műkincs, kép van kiállítva, annyira tömény mennyiségben, hogy az agy már szinte képtelen feldolgozni azt a kultúrsokkot amit a szem kap. A várkastély előtti kis parkban pávák sétálgattak. Annyira nem zavarta őket jelenlétünk, hogy komótosan odatipegtek és autónk rendszámtáblájáról takarították az odaszáradt bogarakat.

...hát ennyi fért a 4 napba, de azt hiszem élményekben gazdagon térhettem haza....és izgatottan várom a következő lehetőséget (remélem nem kell sokat várni). pusszancs!

Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 3.rész

Miután rendeztük a piszkos anyagiakat, elhagytuk szálláshelyünk, majd még egy búcsú sütire, kávéra (tetszés szerint) bementünk Graz óvárosába. Igazi szombat délelőtti hangulat fogadott, a városháza előtt öreg autó kiállítás volt. Természetesen a helyi és turista pasik nagy előszeretettel fényképeztették magukat az autók mellett. Kedvcsinálónak íme egy a sok kiállított autó közül:

Következő célpontunk Riegersburg vára, mely egy kiemelkedő bazaltszikla tetejére épült, a Rába völgye fölé emelkedik. A vár a XI.sz. körül keletkezett, de mai arculatát a XVII. században nyerte el, amikor a vár úrnője, Katherina von Galler bárónő a várat átépítette. A Lichtensteini fejedelem birtokában lévő Riegersburg vár, Ausztria legnagyobb barokk erődítménye. A várban egy igazán érdekes állandó kiállítás található, viasz-szobrok amelyek olyan nőket ábrázolnak akiket boszorkányként tartottak számon és a középkorban koncepciós perekben máglyahalálra ítéltek. A kiállítás alapja a feldbachi boszorkányper, amely Steimark legnagyobb boszorkánypere volt. Kb. 95 férfit és nőt vádoltak meg jégeső okozásával a tartományi bíroságon. A császár által kinevezett kormányzói komiszár, aki ezeket a varázslatból eredő eseteket kivizsgálta, Gróf Purgstall volt, annak a Gallerin nevű várúrnőnek a veje, aki a várat átépítette. Számomra igen látványos volt a kiállítás, bemutatták a bírósági tárgyalótermet, vezeklő "eretneket", a boszorkány bullát (amelyben az áll, hogy a pápa, azt hallotta, hogy már nagyon sok ember lépett szövetségre az ördöggel és ezeket az embereket üldözni kell), a Boszorkánykalapácsot Malleus Maleficarum címmel (ebben leírják, hogy néznek ki a boszorkányok, mit tesznek és hogyan kell eljárni velük szemben - per, kínzás, kivégzés-). A könyv egy nagyon nőellenes könyv, ami egy ókori kezdetekre visszanyúló nőellenes hagyományra épít, mert a pápai bullával ellentétben azt állítja, hogy többnyire nők kötnek szövetséget az ördöggel. A boszorkánykertben mérgező és ártalmatlan növényeket láthattunk, amelyek segítségével a boszorkányok mindenféle kencét gyártottak, hogy seprűnyélen, vagy egyéb tárgyak segítségével tudtak "repülni". Megnéztük a nagy kerekasztalt ahol a hírhedt perek vádlottainak neve láthatók, kínzóeszközöket (vsaszűz, ), máglyarakást, a virágboszorkányt ( Katharina Paldauf, aki egyike annak a 95 személynek, akiket szörnyű időjárás előidézésével vádoltak, mint például, hogy egyik télen a virágokat virágzásba hozta és ezért persze elégették)

Az úgynevezett boszorkányszobában található Katharina Paldauf állítólagos portréja. A korabeli szövegek úgy írják le a külsejét, mint egy tipikus boszorkányét. Hipp-hopp egy 1600 körül épült főúri lakrészben találjuk magunkat, a várúrnő, várépítő nemzetes asszony szobájában. Gallerin a függöny mögött áll, baldachinos ágya mellett. Itt látható még egy kis orgona 1675-ből, egy szép láda és egy gyaloghintó. Közvetlen a mellette lévő szobában a férjei láthatóak, ezekből mindjárt hármat fogyasztott számszerint. Kettő meghalt, a harmadiktól pedig elvált (30 évvel volt fiatalabb nála). A lovagterem 6 méter magas, mennyezetén és reneszánsz stílúsú ajtóin gyönyörű faintarziák láthatók. Itt egy tivornya jelenetet láthattunk, melyre egy ablaküvegre írt szöveg utal.

Kellemes, egész délelőttöt betöltő program volt, sőt még biztosan egész naprosa is kitolhattuk volna, de sajnos menni kellett. Már nem voltunk messze az aznapi végcélunktól, Neusiedel am See nevű városkához. A nagykönyv szerint itt van egy híres étterem (Nyikospark), így éhségünk csillapítására ide tértünk be. Én hallevest ettem (érdekes párosítás a halászlében kapor, de alapvetően ízre finom volt) és gyöngytyúkot, valamilyen (nem tudtam beazonosítani ) körettel (spárga biztosan volt benne). Végeredményben ízletes volt a kaja, de ahhoz képest, hogy mekkora felhajtás van az étterem körül, azt tudom mondani, hogy nagyobb a füstje mint a lángja...ja, és cseppet sem olcsó. Estére maradt egy kis egészségügyi séta a Fertő tónál, majd egy gyors összegzés gondolatban, hogy bizony ez a nap is kellemes volt. Folyt. köv....cupp

Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 2.rész

Új nap, új célpont....Klagenfurt és környéke.... Valamikor olvastam a neten, hogy van itt egy Minimundus park, több mint 150 híres építmény van elhelyezve 1:25 méretarányban egy nagyon szép parkban. Egyet fizet, sokat kap alapon nagyon vágytam arra, hogy láthassam, a Wörth-i tó és környékének szépségeiről nem is beszélve. Itt volt hát a nagy lehetőség!

Nem sokkal pénztár nyitás után érkeztünk, hiszen annyi látnivaló van a környéken, annyira rövid a nap és szerettünk volna minél többet belesűríteni a meglévő időben.

Ha megfelelő mennyiségű egészséges utazási vággyal van ellátva az ember lánya, egy ilyen park látogatása mindenképpen méginkább meghozza a "még-még" kedvet, pláne ha még túl is csordul az utazás utáni vágy....A park látogatása során azért egy kis hiányérzetem volt, mert annyi szép építmény van még a világban amit nem találtam, cserében azonban túlsúlyban voltak az osztrák kevésbé fontos, futottak még kategória épületek, de sebaj, hisz évről évre nő a kiállított makettek száma.

Külön kiemelendő részemről a Szent Péter Bazilika (6 évig építették), a Neuschweinstein-i kastély, a londoni Tower és a Tadzs Mahal. Még nagyon sokat tudnék felsorakoztatni, de ezek maximálisan lenyűgöztek. Miközben körbepöfögött egy kis gőzmozdony igazi füstöt eregetve , függő vasút rohangászott fel-alá, néha kilőttek az űrbe egy űrhajót a "Kennedy űrállomáson", ez idő alatt komótosan forgott az óriáskerék a "bécsi Práterban".....

Miután búcsút mondtunk a Minimundus parknak, következő célpontként megcéloztuk Klagenfurt belvárosát, ami tulajdonképpen Karintia tartomány fővárosa a Wörthi tó keleti medencéjében, 90.000 büszke ember lakhelye. Szerintem Klagenfurt Ausztria egyik legszebb óvárosával büszkélkedhet. A városban tett séta alkalmával csodálatos reneszánsz belsõ udvarokat fedezhettünk fel. A Neuen Platzon a vízköpõ sárkány, a város kõvé dermedt jelképe mesélte el a település megalakulásának mondáját.

Kellemes csalódás ért a katedrális látogatása során és itt nem arra gondolok, hogy szebb volt mint vártam, hanem a tény, hogy egyáltalán be lehetett menni, nem voltak rácsok. Valószínűleg itt nem tartanak attól, hogy lopnak, törnek, zúznak, így szabadon, nyugodtan gyönyörködhettünk a csodálatos építményben. Gyermekkoromban a szülővárosom (Marosvásárhely) katolikus templomába bármikor bemehettem, de sajnos mára ez, ott is csak a múlté, mert mise időn kívül rácsok és zárak fogadnak.

Klagenfurt óvárosa tiszta és rendezett, bátran megkockáztatom, hogy jobban tetszik mint Graz, boldogan töltenék el egy hetet pihenésképpen. Az osztrákok csak Riviéraként emlegetik a környéket, ami nem túlzás, ha a pálmafákkal övezett sétálóutcákra, a bódító illatú, buja virágoskertekre vagy a nyüzsgő kávézókra gondolok. Igazi mediterrán hangulatba csöppen az, aki itt piheni ki fáradalmait vagy itt próbál feltöltődni. Ragyogó napsütésben sétálgattunk, megnéztük a Városházát,a színházat, a Landhaust, annak csodálatos tanácstermét (persze itt sem lehetett fényképezni,de a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni és különben is hogy mutathatnám meg), sőt még "elnököltem" is a használatban lévő tanácsteremben.

Miután elhagytuk Klagenfurtot a következő célpontunk a közelben lévő Pyramidenkogel. A meghökkentő alakú Pyramidenkogel egy 851 méter magas kilátó a Wörthi-tó déli partján, Maria Wörth felett. Az 54 méter magas, háromszintes kilátó tetejére lifttel jutottunk fel, a kilátóig pedig kacskaringós szerpentin vezetett (Keutschach felől). Érdemes volt leküzdeni tériszonyunkat, mert a magasból egész Karintiát beláthattuk. A lélegzetelállító körpanorámát, a lenyűgöző hegyóriásokat, a smaragdzölden csillogó víztükröt sikerült megörökíteni, valamint felfedezni véltük a távolban a Triglav csúcsot is, ami Szlovénia legmagassabb hegycsúcsa (ami a képen látható,de egy picit homályos, mert a maximumra zoom-oltam). Gondolom ez is csak helyi specialitás, de megjegyezni szeretném, hogy a távcső a kilátó tetején teljesen ingyenes, térítés mentes volt.

A Wörthi-tótól mintegy félóra autóút Karintia álomvára, a Hochosterwitz vár; ez a tartományi székhelytől, Klagenfurttól északra helyezkedik el. A rendkívüli épület egy, a felszínből szabadon kiemelkedő sziklakúpon helyezkedik el. A 14 várkapu talán meghatározó szerepet játszott abban, hogy a Hochosterwitz várat az ellenség sohasem tudta elfoglalni. Kényelmes sétaút, vagy egy nagyon "izgalmas" lift segítségével lehet feljutni a várba. Az idő rövidsége miatt az utóbbit választottuk és mondhatom fölöttéb izgalmas és adrenalin próbáló út volt.

Érdemes megnézni a vármúzeumot; képek, fegyverek, páncélok, régi iratok vannak kiállítva, valamint egy akkoriban Karintiában élő magas, több mint két méter magas férfi harci felszereléssel.

A nap megkoronázása képpen, útban visszafele Grazba megálltunk Barnbachban, amely különleges katolikus templomáról nevezetes. Fridrich Hundertwasser zsidó származású építész az 1950-ben épült templomot az 1980-as években saját stílusára átalakította. Az átépített templom oldalát színes kerámiák díszítik, körülötte pedig 12 különbözõ vallást szimbolizáló kaput találunk. A templom belseje elég puritán, nem a katolikus templomok belsejében megszokott díszesség jellemző rá. A falakon a keresztút látható képekben illetve a „Mi Atyánk„ ima van nyolc modern képre lefestve. Ennek a célja, hogyha valaki belép a templomba, és nem ismeri ezt az imát a képek segítségével, mégis elimádkozhatja. A legszebb és legmutatósabb tárgy a keresztelõmedence, főleg akkor, ha az azt megvilágító színes üveg ablakon besüt a délutáni napsugár, mert ilyenkor egy színes fénykoszorú öleli körül a medencét. Az oltárasztal sem szokványos, hiszen Jeruzsálembõl, Rómából és Durnbachból származó föld található benne.
Éppen vacsora idő volt mire Grazba visszaértünk kissé megfáradva. Összegezve a napot megállapíthatom, hogy minden percét sikerült hasznosan és tartalmasan kihasználni. Folyt. köv....cupp

Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 1.rész

Itt a négynapos ünnep, a tavasz és jó idő, ragyogó lehetőség egy kis kikapcsolódásra, kirándulásra. Felkerekedtünk hát barátaimmal, ismerőseimmel, hogy felfedezzük szomszédunk, általunk még nem felfedezett tájait. Régóta szerettem volna megnézni Klagenfurt-ot, ezért javaslatomra az irányba mentünk. Mivel a szállásfoglalásunk Grazban volt, ezért csütörtökön dél körül odaérkeztünk és nagyon gyorsan bele is vágtunk a közepébe, hiszen rövid az idő....Az időjárás megviccelt bennünket hiszen alig indultunk el, máris ránkszakadt az ég, így kénytelenek voltunk a kezdet kezdetén a gasztronómiának áldozni.

Graz, Stájerország osztrák tartomány székhelye, Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemvárosa. Az évszázadokon keresztül prosperáló, háborúktól kevésbé sújtott város jól megőrződött történeti magja sok tekintetben kettős arculatú: a Habsburg uralom alatt álló, úgynevezett monarchikus közép-európai városok szép példája középkori hangulatot árasztó, megkapó zugokkal, egyszerre mediterrán hangulatú és poroszosan szabályos település. A várost a Mura szeli ketté. Graztól északra, a Mura völgyének két oldalán mészkőből és palából képződött hegyvidék magasodik. Itt található az 1446 m magas Schöckl-hegy is.
Az Óvárosban sétálgatva román stílusú, gótikus, reneszánsz, barokk és szecesszió stílusú épületekben gyönyörködhetünk. A Schlossbergről lenézve a város háztetőinek, romantikus utcáinak, a csodálatos olasz palotáinak, a város házainak és azok gyönyörűbelső udvarainak látványa tárul elénk.
Az UNESCO szakértőire olyan hatást gyakorolt a városrész sok apró részlete, hogy Graz Óvárosát Világörökségként részeként ismerték el. 2003-ban Graz állt az európaiak érdeklődésének középpontjában. Ebben az évben egyedül Graz kapta meg az "Európa kulturális fővárosa" címet. (Eddigi ismereteimben számomra csak szomorú események színhelye, hiszen itt halt meg Máthé Isti, öcsém gyerekkori barátja, később katonatársa.)

Graz mediterrán hangulatú város, az itteniek életvitelüket is inkább hasonlítják az olaszokéhoz, mint a németekéhez. Az olaszokkal való kapcsolat abban is megnyilvánul, hogy az uralkodók annak idején itáliai építőmestereket hívtak a városba.
Az Altstadtban, avagy az óvárosban sikátorok tömkelegében, aprócska terek tucatjain barangolhat a turista, de érdemes benézni a kapualjak mögé. Az igazi grazi élet ugyanis a hatalmas belső udvarokban zajlik, ahol már kora tavasszal kitelepülnek az utcára az éttermek, a sörözők, a kávézók.
Az elmúlt években sok változás történt a város jelképének számító óratorony környékén is, a Schlossbergen. A tornyot ma már nem csupán gyalogszerrel, vagy fogaskerekűvel lehet megközelíteni, hanem lifttel is. A hegy gyomrában ugyanis felvonók épültek, amelyeket egy hosszú alagúton keresztül lehet megközelíteni. A lusta turista így akár 30 másodperc alatt is a Schlossberg tetején lehet, és élvezheti a grazi panorámát.A Schlossbergre feljuthatunk a 260 fokból álló Schlossberg lépcsőn is miközben a kilátásban gyönyörködhetünk. Mi kipróbáltuk mindkét lehetőséget, egyiket délután, a másikat este, bár a gyalogszerrel való feljutás lehetősége némi ellenállásba ütközött az utitársak részéről,de az esti panoráma mindenért kárpótolt bennünket.

A grazi fegyvermúzeumban 32000 fegyver és harci eszköz látható 5 emeleten. A fegyvergyűjtemény a grazi Herrengassen, a világ legnagyobb gyűjteményeinek egyike. A múzeum fegyverek, páncélok, szúró- és vágófegyverek meghökkentő arzenálját mutatja be. Mindez az eredeti épületben, ami a XVII. században egy helyi nemesnek szolgált fegyvertárul. A gyűjtemény nagyobb részét az oszmán-török elleni harc fegyverei teszik ki. (Valószínűleg ez lehetett a XVII. századi Tesco, hiszen minden szinten szinte minden és minden méretben. Sajnos itt nem készültek fényképek, mert a szigorfelügyelők nagyon komolyan vették a feladatukat, így esélytelen volt a feladat számomra. Annak ellenére, hogy még megérinteni sem volt szabad, azért én titokban egy siskakot és egy páncélt megemeltem. Örülök, hogy nem voltam katona abban a korban, hiszen olyan súlya volt a "munkavédelmi ruhának", hogy azt magáncipelni is egy nagy kihívás lehetett.)

A grazi "Művészetek Palotája" ottani nevén Művészetek Háza, kissé földönkívüli hatást vált ki. Mint egy hatalmas kéken csillogó buborék lebeg a Mura folyó jobb partja felett. Alkotói Peter Cook és Colin Fournier, akik művüket kedvesen "Friendly Alien"- nek nevezték el, mint a régi és az új Graz harmonikus együttlétének a szimbóluma. Nekem az épület nem nyerte el tetszésem,mert szerintem ugyanúgy nem illett építészetileg a képbe, mint sok más modern épület a városban, kissé rendezetlen hatást váltva ki bennem.

Az Operaház Ausztria 2. legnagyobb operaháza. 1899-ben az európaszerte működő Fellner und Helmer építészek tervei alapján építették. A neobarokk épület egy kontrasztját képezi az előtte álló acél szobor. Grazban az épület a tolerancia és nyitottság szimbolúmának tekintik. A grazi városháza a XIX sz. végétől uralja a Főteret (Hauptplatz) az épület a kupolájával saroktornyaival és órájával. Nemcsak a városi tanács és a polgármester székhelyekén szolgál, hanem üzletek kávézók is vannak benne. Az 1894. restaurált városházán 1671-ben fejezték le Tattenbach grófot, aki a Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésben részt vett.
Landshaus: 1569-ből származó épület érdekes portáléval, szép, árkádokkal körülvett udvarral, pompás bronzkúttal; a XVI. századból való gyönyörű arany kelyhet (Landschadenbundbecher) őriznek benne. Az idő rövidsége miatt, sajnos ezeket csak kívülröl csodálhattuk meg, de ennek ellenére bátran mondhatom, hogy utazásunk első napja végére nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb. Folyt.köv.....cupp