Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 1.rész

Itt a négynapos ünnep, a tavasz és jó idő, ragyogó lehetőség egy kis kikapcsolódásra, kirándulásra. Felkerekedtünk hát barátaimmal, ismerőseimmel, hogy felfedezzük szomszédunk, általunk még nem felfedezett tájait. Régóta szerettem volna megnézni Klagenfurt-ot, ezért javaslatomra az irányba mentünk. Mivel a szállásfoglalásunk Grazban volt, ezért csütörtökön dél körül odaérkeztünk és nagyon gyorsan bele is vágtunk a közepébe, hiszen rövid az idő....Az időjárás megviccelt bennünket hiszen alig indultunk el, máris ránkszakadt az ég, így kénytelenek voltunk a kezdet kezdetén a gasztronómiának áldozni.

Graz, Stájerország osztrák tartomány székhelye, Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemvárosa. Az évszázadokon keresztül prosperáló, háborúktól kevésbé sújtott város jól megőrződött történeti magja sok tekintetben kettős arculatú: a Habsburg uralom alatt álló, úgynevezett monarchikus közép-európai városok szép példája középkori hangulatot árasztó, megkapó zugokkal, egyszerre mediterrán hangulatú és poroszosan szabályos település. A várost a Mura szeli ketté. Graztól északra, a Mura völgyének két oldalán mészkőből és palából képződött hegyvidék magasodik. Itt található az 1446 m magas Schöckl-hegy is.
Az Óvárosban sétálgatva román stílusú, gótikus, reneszánsz, barokk és szecesszió stílusú épületekben gyönyörködhetünk. A Schlossbergről lenézve a város háztetőinek, romantikus utcáinak, a csodálatos olasz palotáinak, a város házainak és azok gyönyörűbelső udvarainak látványa tárul elénk.
Az UNESCO szakértőire olyan hatást gyakorolt a városrész sok apró részlete, hogy Graz Óvárosát Világörökségként részeként ismerték el. 2003-ban Graz állt az európaiak érdeklődésének középpontjában. Ebben az évben egyedül Graz kapta meg az "Európa kulturális fővárosa" címet. (Eddigi ismereteimben számomra csak szomorú események színhelye, hiszen itt halt meg Máthé Isti, öcsém gyerekkori barátja, később katonatársa.)

Graz mediterrán hangulatú város, az itteniek életvitelüket is inkább hasonlítják az olaszokéhoz, mint a németekéhez. Az olaszokkal való kapcsolat abban is megnyilvánul, hogy az uralkodók annak idején itáliai építőmestereket hívtak a városba.
Az Altstadtban, avagy az óvárosban sikátorok tömkelegében, aprócska terek tucatjain barangolhat a turista, de érdemes benézni a kapualjak mögé. Az igazi grazi élet ugyanis a hatalmas belső udvarokban zajlik, ahol már kora tavasszal kitelepülnek az utcára az éttermek, a sörözők, a kávézók.
Az elmúlt években sok változás történt a város jelképének számító óratorony környékén is, a Schlossbergen. A tornyot ma már nem csupán gyalogszerrel, vagy fogaskerekűvel lehet megközelíteni, hanem lifttel is. A hegy gyomrában ugyanis felvonók épültek, amelyeket egy hosszú alagúton keresztül lehet megközelíteni. A lusta turista így akár 30 másodperc alatt is a Schlossberg tetején lehet, és élvezheti a grazi panorámát.A Schlossbergre feljuthatunk a 260 fokból álló Schlossberg lépcsőn is miközben a kilátásban gyönyörködhetünk. Mi kipróbáltuk mindkét lehetőséget, egyiket délután, a másikat este, bár a gyalogszerrel való feljutás lehetősége némi ellenállásba ütközött az utitársak részéről,de az esti panoráma mindenért kárpótolt bennünket.

A grazi fegyvermúzeumban 32000 fegyver és harci eszköz látható 5 emeleten. A fegyvergyűjtemény a grazi Herrengassen, a világ legnagyobb gyűjteményeinek egyike. A múzeum fegyverek, páncélok, szúró- és vágófegyverek meghökkentő arzenálját mutatja be. Mindez az eredeti épületben, ami a XVII. században egy helyi nemesnek szolgált fegyvertárul. A gyűjtemény nagyobb részét az oszmán-török elleni harc fegyverei teszik ki. (Valószínűleg ez lehetett a XVII. századi Tesco, hiszen minden szinten szinte minden és minden méretben. Sajnos itt nem készültek fényképek, mert a szigorfelügyelők nagyon komolyan vették a feladatukat, így esélytelen volt a feladat számomra. Annak ellenére, hogy még megérinteni sem volt szabad, azért én titokban egy siskakot és egy páncélt megemeltem. Örülök, hogy nem voltam katona abban a korban, hiszen olyan súlya volt a "munkavédelmi ruhának", hogy azt magáncipelni is egy nagy kihívás lehetett.)

A grazi "Művészetek Palotája" ottani nevén Művészetek Háza, kissé földönkívüli hatást vált ki. Mint egy hatalmas kéken csillogó buborék lebeg a Mura folyó jobb partja felett. Alkotói Peter Cook és Colin Fournier, akik művüket kedvesen "Friendly Alien"- nek nevezték el, mint a régi és az új Graz harmonikus együttlétének a szimbóluma. Nekem az épület nem nyerte el tetszésem,mert szerintem ugyanúgy nem illett építészetileg a képbe, mint sok más modern épület a városban, kissé rendezetlen hatást váltva ki bennem.

Az Operaház Ausztria 2. legnagyobb operaháza. 1899-ben az európaszerte működő Fellner und Helmer építészek tervei alapján építették. A neobarokk épület egy kontrasztját képezi az előtte álló acél szobor. Grazban az épület a tolerancia és nyitottság szimbolúmának tekintik. A grazi városháza a XIX sz. végétől uralja a Főteret (Hauptplatz) az épület a kupolájával saroktornyaival és órájával. Nemcsak a városi tanács és a polgármester székhelyekén szolgál, hanem üzletek kávézók is vannak benne. Az 1894. restaurált városházán 1671-ben fejezték le Tattenbach grófot, aki a Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésben részt vett.
Landshaus: 1569-ből származó épület érdekes portáléval, szép, árkádokkal körülvett udvarral, pompás bronzkúttal; a XVI. századból való gyönyörű arany kelyhet (Landschadenbundbecher) őriznek benne. Az idő rövidsége miatt, sajnos ezeket csak kívülröl csodálhattuk meg, de ennek ellenére bátran mondhatom, hogy utazásunk első napja végére nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb. Folyt.köv.....cupp