Sajnos ez már az utolsó reggel, de a szomorúságunktól függetlenül arra a döntésre jutottunk, hogy úgy nem mehetünk haza, hogy az utolsó napot ne valamilyen különlegességgel zárjuk. Felkerekedtünk hát és Rohrau felé vettük az irányt, ami nem csak egy nagyon barátságos kis falucska Bécstől 40 km-re hanem két nevezetesség is található itt: a szülőháza Josef és Michael Haydn világhírű zeneszerzőknek, valamint egy fantasztikusan szép és műkincsekben gazdag várkastély.
1732. március 31-én itt egy szalmafedeles parasztházban született a halhatatlan zeneszerző és öt évvel késöbb a szintén zenész testvére Michael. Apjuk szegény kerékgyártó volt, két feleségétől 17 gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. A ház nagyságát eredetiben és a korabeli festményeken nézve, igazán elgondolkodtató, hogy miként sikerült ennyi gyereket egy helyre bepréselni. A megoldásra a válasz valószínűleg abban rejlik, hogy még gyerekként elkerültek otthonról, mint Joseph esetében is. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolába a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása.
A házban puritán egyszerűség uralkodott, a korabeli bútorokat (ágy, bölcső, asztal, cserépkályha) restaurálták, láthattuk a szobát, ahol születtek, a nyári konyhát, barokk szobát, lakószobát eredeti paraszt bútorokkal, valamint az egykori műhely helyét amit múzeummá alakították át, benne a két zeneszerző kiemelkedő voltát és életét bemutató számos kiállítási tárggyal.
Harrach kastély (Schloss Harrach) helyén már 1266-ban vár állott, 1524-től a Harrach család tulajdona, akik 1766-ban átépítették a várat barokk stílusú kastéllyá, melyben klasszicista stípus jegyek is megfigyelhetők. A Harrach kastélyban 1970 óta tekinthető meg Ausztria legnagyobb magán tulajdonban lévő képgyűjteménye, spanyol, olasz, festőiskolák XVII-XVIII sz.-i alkotásain kívül németalföldi, holland és francia mesterek művei is megtekinthetők. valójában 450 év alatt jött létre és napjainkban már a világ legjelentősebb gyűjteményei, közé tartozik. Szerintem a család leszármazottai mai napig ott laknak, mert az udvarra tilos volt bemenni, de azért álltak bent autók és a látogatható résznek elkülönített bejárata volt. Tényleg hatalmas mennyiségű műkincs, kép van kiállítva, annyira tömény mennyiségben, hogy az agy már szinte képtelen feldolgozni azt a kultúrsokkot amit a szem kap. A várkastély előtti kis parkban pávák sétálgattak. Annyira nem zavarta őket jelenlétünk, hogy komótosan odatipegtek és autónk rendszámtáblájáról takarították az odaszáradt bogarakat. 
...hát ennyi fért a 4 napba, de azt hiszem élményekben gazdagon térhettem haza....és izgatottan várom a következő lehetőséget (remélem nem kell sokat várni). pusszancs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése