Munka ünnepén, osztrák vendégszeretben/ 2.rész

Új nap, új célpont....Klagenfurt és környéke.... Valamikor olvastam a neten, hogy van itt egy Minimundus park, több mint 150 híres építmény van elhelyezve 1:25 méretarányban egy nagyon szép parkban. Egyet fizet, sokat kap alapon nagyon vágytam arra, hogy láthassam, a Wörth-i tó és környékének szépségeiről nem is beszélve. Itt volt hát a nagy lehetőség!

Nem sokkal pénztár nyitás után érkeztünk, hiszen annyi látnivaló van a környéken, annyira rövid a nap és szerettünk volna minél többet belesűríteni a meglévő időben.

Ha megfelelő mennyiségű egészséges utazási vággyal van ellátva az ember lánya, egy ilyen park látogatása mindenképpen méginkább meghozza a "még-még" kedvet, pláne ha még túl is csordul az utazás utáni vágy....A park látogatása során azért egy kis hiányérzetem volt, mert annyi szép építmény van még a világban amit nem találtam, cserében azonban túlsúlyban voltak az osztrák kevésbé fontos, futottak még kategória épületek, de sebaj, hisz évről évre nő a kiállított makettek száma.

Külön kiemelendő részemről a Szent Péter Bazilika (6 évig építették), a Neuschweinstein-i kastély, a londoni Tower és a Tadzs Mahal. Még nagyon sokat tudnék felsorakoztatni, de ezek maximálisan lenyűgöztek. Miközben körbepöfögött egy kis gőzmozdony igazi füstöt eregetve , függő vasút rohangászott fel-alá, néha kilőttek az űrbe egy űrhajót a "Kennedy űrállomáson", ez idő alatt komótosan forgott az óriáskerék a "bécsi Práterban".....

Miután búcsút mondtunk a Minimundus parknak, következő célpontként megcéloztuk Klagenfurt belvárosát, ami tulajdonképpen Karintia tartomány fővárosa a Wörthi tó keleti medencéjében, 90.000 büszke ember lakhelye. Szerintem Klagenfurt Ausztria egyik legszebb óvárosával büszkélkedhet. A városban tett séta alkalmával csodálatos reneszánsz belsõ udvarokat fedezhettünk fel. A Neuen Platzon a vízköpõ sárkány, a város kõvé dermedt jelképe mesélte el a település megalakulásának mondáját.

Kellemes csalódás ért a katedrális látogatása során és itt nem arra gondolok, hogy szebb volt mint vártam, hanem a tény, hogy egyáltalán be lehetett menni, nem voltak rácsok. Valószínűleg itt nem tartanak attól, hogy lopnak, törnek, zúznak, így szabadon, nyugodtan gyönyörködhettünk a csodálatos építményben. Gyermekkoromban a szülővárosom (Marosvásárhely) katolikus templomába bármikor bemehettem, de sajnos mára ez, ott is csak a múlté, mert mise időn kívül rácsok és zárak fogadnak.

Klagenfurt óvárosa tiszta és rendezett, bátran megkockáztatom, hogy jobban tetszik mint Graz, boldogan töltenék el egy hetet pihenésképpen. Az osztrákok csak Riviéraként emlegetik a környéket, ami nem túlzás, ha a pálmafákkal övezett sétálóutcákra, a bódító illatú, buja virágoskertekre vagy a nyüzsgő kávézókra gondolok. Igazi mediterrán hangulatba csöppen az, aki itt piheni ki fáradalmait vagy itt próbál feltöltődni. Ragyogó napsütésben sétálgattunk, megnéztük a Városházát,a színházat, a Landhaust, annak csodálatos tanácstermét (persze itt sem lehetett fényképezni,de a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni és különben is hogy mutathatnám meg), sőt még "elnököltem" is a használatban lévő tanácsteremben.

Miután elhagytuk Klagenfurtot a következő célpontunk a közelben lévő Pyramidenkogel. A meghökkentő alakú Pyramidenkogel egy 851 méter magas kilátó a Wörthi-tó déli partján, Maria Wörth felett. Az 54 méter magas, háromszintes kilátó tetejére lifttel jutottunk fel, a kilátóig pedig kacskaringós szerpentin vezetett (Keutschach felől). Érdemes volt leküzdeni tériszonyunkat, mert a magasból egész Karintiát beláthattuk. A lélegzetelállító körpanorámát, a lenyűgöző hegyóriásokat, a smaragdzölden csillogó víztükröt sikerült megörökíteni, valamint felfedezni véltük a távolban a Triglav csúcsot is, ami Szlovénia legmagassabb hegycsúcsa (ami a képen látható,de egy picit homályos, mert a maximumra zoom-oltam). Gondolom ez is csak helyi specialitás, de megjegyezni szeretném, hogy a távcső a kilátó tetején teljesen ingyenes, térítés mentes volt.

A Wörthi-tótól mintegy félóra autóút Karintia álomvára, a Hochosterwitz vár; ez a tartományi székhelytől, Klagenfurttól északra helyezkedik el. A rendkívüli épület egy, a felszínből szabadon kiemelkedő sziklakúpon helyezkedik el. A 14 várkapu talán meghatározó szerepet játszott abban, hogy a Hochosterwitz várat az ellenség sohasem tudta elfoglalni. Kényelmes sétaút, vagy egy nagyon "izgalmas" lift segítségével lehet feljutni a várba. Az idő rövidsége miatt az utóbbit választottuk és mondhatom fölöttéb izgalmas és adrenalin próbáló út volt.

Érdemes megnézni a vármúzeumot; képek, fegyverek, páncélok, régi iratok vannak kiállítva, valamint egy akkoriban Karintiában élő magas, több mint két méter magas férfi harci felszereléssel.

A nap megkoronázása képpen, útban visszafele Grazba megálltunk Barnbachban, amely különleges katolikus templomáról nevezetes. Fridrich Hundertwasser zsidó származású építész az 1950-ben épült templomot az 1980-as években saját stílusára átalakította. Az átépített templom oldalát színes kerámiák díszítik, körülötte pedig 12 különbözõ vallást szimbolizáló kaput találunk. A templom belseje elég puritán, nem a katolikus templomok belsejében megszokott díszesség jellemző rá. A falakon a keresztút látható képekben illetve a „Mi Atyánk„ ima van nyolc modern képre lefestve. Ennek a célja, hogyha valaki belép a templomba, és nem ismeri ezt az imát a képek segítségével, mégis elimádkozhatja. A legszebb és legmutatósabb tárgy a keresztelõmedence, főleg akkor, ha az azt megvilágító színes üveg ablakon besüt a délutáni napsugár, mert ilyenkor egy színes fénykoszorú öleli körül a medencét. Az oltárasztal sem szokványos, hiszen Jeruzsálembõl, Rómából és Durnbachból származó föld található benne.
Éppen vacsora idő volt mire Grazba visszaértünk kissé megfáradva. Összegezve a napot megállapíthatom, hogy minden percét sikerült hasznosan és tartalmasan kihasználni. Folyt. köv....cupp