Következő célpontunk Riegersburg vára, mely egy kiemelkedő bazaltszikla tetejére épült, a Rába völgye fölé emelkedik. A vár a XI.sz. körül keletkezett, de mai arculatát a XVII. században nyerte el, amikor a vár úrnője, Katherina von Galler bárónő a várat átépítette. A Lichtensteini fejedelem birtokában lévő Riegersburg vár, Ausztria legnagyobb barokk erődítménye. A várban egy igazán érdekes állandó kiállítás található, viasz-szobrok amelyek olyan nőket ábrázolnak akiket boszorkányként tartottak számon és a középkorban koncepciós perekben máglyahalálra ítéltek. A kiállítás alapja a feldbachi boszorkányper, amely Steimark legnagyobb boszorkánypere volt. Kb. 95 férfit és nőt vádoltak meg jégeső okozásával a tartományi bíroságon. A császár által kinevezett kormányzói komiszár, aki ezeket a varázslatból eredő eseteket kivizsgálta, Gróf Purgstall volt, annak a Gallerin nevű várúrnőnek a veje, aki a várat átépítette. Számomra igen látványos volt a kiállítás, bemutatták a bírósági tárgyalótermet, vezeklő "eretneket", a boszorkány bullát (amelyben az áll, hogy a pápa, azt hallotta, hogy már nagyon sok ember lépett szövetségre az ördöggel és ezeket az embereket üldözni kell), a Boszorkánykalapácsot Malleus Maleficarum címmel (ebben leírják, hogy néznek ki a boszorkányok, mit tesznek és hogyan kell eljárni velük szemben - per, kínzás, kivégzés-). A könyv egy nagyon nőellenes könyv, ami egy ókori kezdetekre visszanyúló nőellenes hagyományra épít, mert a pápai bullával ellentétben azt állítja, hogy többnyire nők kötnek szövetséget az ördöggel. A boszorkánykertben mérgező és ártalmatlan növényeket láthattunk, amelyek segítségével a boszorkányok mindenféle kencét gyártottak, hogy seprűnyélen, vagy egyéb tárgyak segítségével tudtak "repülni". Megnéztük a nagy kerekasztalt ahol a hírhedt perek vádlottainak neve láthatók, kínzóeszközöket (vsaszűz, ), máglyarakást, a virágboszorkányt ( Katharina Paldauf, aki egyike annak a 95 személynek, akiket szörnyű időjárás előidézésével vádoltak, mint például, hogy egyik télen a virágokat virágzásba hozta és ezért persze elégették)
Az úgynevezett boszorkányszobában található Katharina Paldauf állítólagos portréja. A korabeli szövegek úgy írják le a külsejét, mint egy tipikus boszorkányét. Hipp-hopp egy 1600 körül épült főúri lakrészben találjuk magunkat, a várúrnő, várépítő nemzetes asszony szobájában. Gallerin a függöny mögött áll, baldachinos ágya mellett. Itt látható még egy kis orgona 1675-ből, egy szép láda és egy gyaloghintó. Közvetlen a mellette lévő szobában a férjei láthatóak, ezekből mindjárt hármat fogyasztott számszerint. Kettő meghalt, a harmadiktól pedig elvált (30 évvel volt fiatalabb nála). A lovagterem 6 méter magas, mennyezetén és reneszánsz stílúsú ajtóin gyönyörű faintarziák láthatók. Itt egy tivornya jelenetet láthattunk, melyre egy ablaküvegre írt szöveg utal.
Kellemes, egész délelőttöt betöltő program volt, sőt még biztosan egész naprosa is kitolhattuk volna, de sajnos menni kellett. Már nem voltunk messze az aznapi végcélunktól, Neusiedel am See nevű városkához. A nagykönyv szerint itt van egy híres étterem (Nyikospark), így éhségünk csillapítására ide tértünk be. Én hallevest ettem (érdekes párosítás a halászlében kapor, de alapvetően ízre finom volt) és gyöngytyúkot, valamilyen (nem tudtam beazonosítani ) körettel (spárga biztosan volt benne). Végeredményben ízletes volt a kaja, de ahhoz képest, hogy mekkora felhajtás van az étterem körül, azt tudom mondani, hogy nagyobb a füstje mint a lángja...ja, és cseppet sem olcsó. Estére maradt egy kis egészségügyi séta a Fertő tónál, majd egy gyors összegzés gondolatban, hogy bizony ez a nap is kellemes volt. Folyt. köv....cupp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése