Ez a nap számomra nagyjából pihenéssel telt. Délelőtt "otthon" pihengettem, ismerkedtem a környékkel. Nem volt nehéz feladat, hiszen túl messzire nem mehettem autó hiányában. Nagyon nagy távolságok vannak a házak között (ház, zöld, zöld, ház, zöld, zöld, zöld....és így tovább), sokat nem zavarják egymást a szomszédok. A ház előtt egy útkereszteződés volt, mellette egy templom (a házat a templomtól bérelték), hátul a kertben egy nagy fa alatt pedig egy hinta.... Délután, miután Izáék megjöttek az iskolából (mindketten egy alapítványi iskolában tanítanak), elmentem Izával fodrászhoz és lám milyen kicsi a világ!....pont oda és pont akkor Enikő (Nagy Enikő) volt férje, Laci toppant be szintén fodrászkodni. Mindjárt magától értetődővé vált, hogy mi a program aznap estére...vacsora mellett hosszan beszélgettünk.
5. nap
Egy laza nap az iskolában, ugyanis szerdától iskolaszünet kezdődött a Hálaadás (Thanksgiving) napi ünnepek miatt. Reggel együtt mentünk az iskolába, ahol Iza óráján vettem részt és mialatt a lurkók okosodtak, én mailjeimet olvasgattam és az itthoniakat próbáltam megnyugtatni, hogy velem minden a legnagyobb rendben. Ezen a napon az iskola kibérelt egy korcsolya pályát a diákoknak pár órára, ahol jó zene mellett ettek-ittak pizzát, hamburgert, kólát és egyéb ehhez hasonló gyorséttermi "finomságokat". Kaptam én is egy görkorit, így számomra is ez a délelőtt a sportolás jegyében telt. Kisebb baleset azért itt is történt, ugyanis egy gyerek kissé szerencsétlenül esett és sajnos eltört a karja. Iza tanár társai végtelenül kedvesek és érdeklődőek voltak velem, ami nem is csoda, hiszen ez egy kisváros és én pedig a számukra egy miszitkus világból jöttem, a Világ másik feléből.
Íme egy kis amerikai specialitás: Iza osztályából az egyik kisgyereknek születésnapja volt és ilyenkor szokás megvendégelni az osztálytársaskat. A nagymama hozott egy tortát, de persze ezt nem lehet koszos kézzel csak úgy felzabálni....A gyerekeket nem kezet mosni zavarták el, hanem Iza előkapott egy műanyag flakont amiben fertőtlenítő gél volt, ebből minden gyerek kezére nyomott, azt ők szépen elkenték és sitty-sutty steril volt a kis mancsuk. Érdekes hozzáállás......
Délután gyors csomagolás után útra keltünk, elindultunk Alabamába Joel rokonaihoz a Hálaadásnapi Ünnepekre. Teljes létszámban, a kutyával kiegészülve indultunk el a hosszú útra, melynek első állomása Atlanta volt. Az út nagyrészében autópályán mentünk, széles 10-12 sávos autópályákon. Csak néztem mint az egyszeri vidéki kislány mikor feljött Pestre....Bezzeg a mi 4 sávos autópályáink, helyenként 2 sávval kiegészülve.... A szabályok is eltérnek a mieinktől, ugyanis ott nincs jobbra tartási kötelezettség, vagyis, ha valakit zavar, hogy előtte haladsz, akkor kikerül akár jobbról, akár balról. Természetesen gyakorlatilag minden autó automata, így eléggé egyszerű vezetni. Egy nagyon fontos szabály és feltétlenül megszívlelendő, hogy nem szabad, nem érdemes a sebesség korlátot túllépni mert a semmiből azonnal ott terem a rend szigorú őre és azonnal megbüntet. Nekem azt mondták, hogy Amerika egy fantasztikus ország, csak két dolog ne történjen itt veled: ne légy beteg és ne legyen dolgod a törvénnyel! Azt mondták, ha ez sikerül egy nagyon boldog és szabad emberként élhetsz ebben az országban.
Éjszakai órákban érkeztünk Atlantába a Hollidays Inn-ben előre lefoglalt szállodába.....folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése